Latest Entries »

( Alex, a beteg felsóhajt, néhány másodpercre elhallgat, az orvos sajnálkozva csóválja a fejét, majd folytatódik a beteg monológja. )

a beteg: Azok a fekete-fehér pornóképek. Az a szex. Amit kiloptam apám öltönyzsebéből, titkon megnézegettem, de mindig gondosan visszaraktam a helyére, mert biztosan agyonverne, ha észrevenné, hogy hozzányúltam. Ezt csinálhatták anyámék is együtt. Mert úgy hallottam, hogy így születik a gyerek. Ha ezt csinálják. Valaki mondta az óvodában, vagy az iskolában. Talán a kedves cigánylány, akivel nagyon szerettem játszani a napköziben. Ő is nagyon szeretett engem. Utólag belegondolva, talán azért, mert én voltam az egyetlen, aki nem húzódott el tőle. Aki szívesen barátkozott vele. Aki nem félt tőle, aki nem irtózott tőle, én, aki nem féltem a tetvektől, mert a többiek szerint ezek mind tetvesek, meg lopnak, de én sose vettem ezeket komolyan és nem hittem el. Valahogy nem tudtak belőlem az Istennek se rasszistát csinálni, akárhogy is szerették volna. Talán egyedül nekem volt már akkor is a legfejlettebb az igazságérzetem, mindig különcnek, okosabbnak, nyitottabbnak éreztem magam. Rengeteget olvastam, magamtól tanultam meg az angol szavakat, kifejezéseket, és valami különös oknál fogva elkezdtem őket, nem fonetikusan, hanem úgy, ahogy nyelvtanilag kell, leírni a papírra. Nem emlékszem, honnan tudtam, hogy hogyan kell leírni azokat az idegen szavakat helyesen, de valahogy rájöttem, vagy megtanultam magamtól. Mindent magamtól tanultam meg. A tudás, mint izzadt testre a kosz, úgy ragadt rám. Percek alatt megtanultam az angol nyelvű slágerek szövegét, amit a rádióban vagy kazettáról hallottam. És a francia ábécét. Anyámtól tanultam, mert a gimnáziumban az volt a kötelező idegen nyelve az orosz mellett. Azóta se felejtettem el. ( pár másodperc szünetet tart Alex, felsóhajt, majd folytatja a visszaemlékezést. )

a beteg: Azok a fekete – fehér Németországból hozott pornóképek.. Az nem lehet, hogy anyámék így csináltak engem.. Vonzó, de mégis nagyon gusztustalan. Anyámra úgy tekintettem mindig, mint valami Szűz Máriára. Talán azért, mert soha nem láttam..

..vagy inkább, nagyon ritkán láttam; mosolyogni. Mindig szomorú volt, majdnem beleszakadt a szívem, átéreztem a fájdalmát, tudtam, hogy apám miatt boldogtalan, hogy bántja az a gazember, meg akartam mindig szabadítani attól a pokolfajzattól, de én is féltem közben tőle. Nagyon kicsi voltam, engem is meg kellett volna valakinek védenie tőle, de nem tudtak, nem volt senki, csak a nagyanyám, Ágnes, apám anyja, akihez oly’ gyakran elmenekültem az elől a szörnyeteg elől..

Szóval nem tudtam elképzelni, hogy ez a búbánatos anyám olyat képes csinálni azzal a nyomorult apámmal, amit a pornóképeken láttam, még ha azért is csinálta, hogy én megszülethessek erre a világra.

Az a kedves cigánylány a napköziből, akinek már színes, francia kártya mintás pornóképei voltak, az meg azt mondta egyszer, hogy az ikrek meg úgy születnek, hogy nem összedugják az emberek, ott alul, amijük van, hanem a nő a szájába veszi a férfinak, aztán valami tejet, vagy mit a végén lenyel, és úgy lesznek az ikrek. És ez holtbiztos. Atya Isten. A szájába veszi azt a büdös, szőrös micsodát, amin pisilni szoktunk, és még le is nyel valami tejet. Ez borzalmas, ez nagyon undorító. De jó, hogy nekem nincs ikertestvérem. Mert akkor anyám is így gyártott volna le engem. Ezt meg végképp nem tudom elképzelni, hogy az a Szent, búbánatos asszony, ilyen ocsmányságra vetemedne..

( Keserűen felnevet,sóhalt, majd folytatja a visszaemlékezést. )

a beteg: Most beugrott egy régebbi kép, talán a legrégebbről. Állok a szobában a fotel mellett. Anyám belép az ajtón meztelenül. Nagy fekete, szőrös bunda van a lábai között. Megrémülök. Úristen, ennek az asszonynak nincsen olyan micsodája, mint nekem. Pöszörője, angyalbögyörője, vagy, hogy a csodába nevezik. Biztos levágták neki. Valami nagyon rosszat csinálhatott, hogy így megbüntették. Jaj, de sajnálom. Szegénykém. Biztosan nekem is le fogják majd vágni. Nem szabad rosszat csinálni. Ezentúl semmit se szabad csinálni..

a-kovacs-attila-zoltan-az-elszamoltatas-drama

( Részlet a közeljövőben megjelenő; Elszámoltatás című drámámból. )

a beteg: És most itt nehogy valaki osztani merje az észt,pálcát törjön felettem, mert rajtam kívül, ebben az épületben nemigen akad olyan, aki több mindenen keresztül ment volna, elbaszott életében.

Mert bizony volt úgy, hogy egy miniszterelnök jelölttel, a későbbi miniszterelnökkel, Horn Gyulával ültem egy autóban, testőrökkel körülvéve, egy konvoj közepén és vele vacsoráztam,

és olyan is történt az életemben, amikor egy hónapot húztam le előzetesben, a Tolnaiban, bent ünnepelve a 19-ik születésnapomat, egy cellában, balomon egy feleség gyilkossal, jobbomon egy lengyel szélhámossal, spártai körülmények között, egy meggondolatlan, fiatalkori botlásom, egy csalás miatt.

És laktam Kádár János szomszédságában, a Rózsadombon egy szállodában hónapokig,

de ájultam el az éhségtől is, a napokig tartó éhezés után, egy fűtetlen lakásban a Nyóckerben’..

És volt, hogy két kézzel szórtam a pénzt, felelőtlenül, de akkor se feledkeztem meg a szegény emberekről,

és olyan is akadt, hogy rólam feledkezett meg mindenki, és napokig egy idegen városban, a pályaudvaron hajtottam álomra fejem, a mínusz 20 fokos téli fagyban, 17 évesen, apám és a múltamban elkövetett terrorja elől menekülve, egy új élet reményében.

Kaptam én már egy tucat elektrosokk kezelést, amikor az volt a divat,

dolgoztam az MSZMP KB-ban, félig illegalitásban, a rendszerváltás után, előfordult, hogy velem volt tele a sajtó a címoldalon,

de locsoltam a pázsitot éjjel, fűtöttem a sírásók öltözőjét egy temetőben, gereblyéztem József Attila sírját,

és árultam virágot, hajnalban és éjjel a Moszkva téren, úgy, hogy minden fillérem belefektettem a nagybanin, hátha kereshetek vele pár száz forintot,

és rontott már meg kamaszkoromban, a színész otthonban, ma is ismert és elismert beteges színművész,

nyaraltam a Minisztertanácsi Üdülőben gyermekkoromban, ahová a Pártbizottság sofőrje vitt el, több száz kilométeren keresztül, másodmagammal,

de szedtem már csikket metróaluljáróban, kilyukadt cipőben..

Vették már meg a kedvességemet, fiatalon, undorító, elhízott öregurak, mert nem volt mit ennem,

és vettem már meg én is a szerelmet, megvénülve amikor tellett rá, és épp’ arra vágytam, de közben ki is raboltak..

a-kovacs-attila-zoltan-az-elszamoltatas-drama

A következő verseskötetből:

A. Kovács Attila Zoltán:

Levelek Entrópiából 28.

Oxigénterápia a halálszagú garzonban

Havi párezerért’ , műanyag csövet
A taknyos orromba dugva
Szívom, napi 16 órán keresztül,
Két literrel percenként

Huszonöt kilós palackból
Az orvosi oxigéngázt, amit
Kedvesen mosolygó, vagy épp’
Morcos emberek szállítanak

Teherautóval a házam elé,
Majd kissé unottan beállítják
A fotelem mögé, az ágyam végébe,
Kicserélik a reduktort a tetején,

Ellenőrzik gondosan, hogy
Nem szivárog-e és ha megállapítják,
Hogy nagy valószínűséggel jól
Működik és nincs robbanásveszély,

Megköszönik a pénzt és a receptet,
Sietve távoznak a halálszagú
Garzonomból, miközben talán azt
Találgatják, vajon meddig húzom még,

Mikor telefonál egy rokon, hogy
Még utoljára jöjjenek ki, vihetik
Az orvostechnikai eszközt a fenébe,
Váltsák vissza, mint a szódás patront

A közértben, adják oda, számla
Ellenében a bérelt palack árát,
Majd menjenek Isten hírével,
Ide többé már nem kell, hogy jöjjenek,

Mert a költő jobb létre szenderült,
Eltávozott Odaátra, és már nincs szüksége,
Se ingyen, se pénzért oxigénre,
A Teremtő kegyelméből eztán csak

A mindent megvilágosító tudást és
Ráeszmélést szívja magába, térítés
Nélkül,előreláthatólag az Örökkévalóságig
A kötbérrel terhelt, épségben megőrzött palackját

Meg csak nyugodtan adják oda a civilizáció
És a hibás gének kombinációjával
Istenverte, légzési elégtelenséggel
Küzdő következő,még reménykedő kuncsaftjuknak.

boritokep-2

Komáromi János: csak néhány sor

most csak néhány sorra futja
most a szó úgyis kevés
most csak a lélek szól a szívhez
most jövőbe mutat az emlékezés

egy dobbanás két szívben
a mindenség összhangja ez
egy érintés két kézben
egy pillanat mindent felfedez

most szebbet nem mondhatnék
most csak a szívem dobol
most a némasággal üzenek
most a vágyam már nem sodor

egy gondolat két fejben
egyszerre születik a szó
egy lélek két félben
emberként fel sem fogható

most értelmet nyer a lét
most minden egésszé válik
most nyugalom születik
most élet lesz a halálig

egy örökké létező kapocs
csak halvány árnyék a szeretet
egy szerelemnél erősebb érzés
összekapcsol mindenek felett

most csak erre a néhány sorra futja
most csupán magamat adhatom
most a Mindenséget tartom a kezemben
most miénk minden hatalom

egy világ létezik tudom
ahol mindig együtt vagyunk
egy sors létezik tudom
ahol többé el nem válhatunk

—————————————-

Komáromi János: túl…

a konduló éjszakai harangszóban
elbújik a felgyülemlő fájdalom
jelez az elfogyó idő
és valahogy sűrűbb lesz a bánatom

a karcsún égbetörő tornyok mögött
a hidegen ásító kémények fölött
az ágyak puhán-izzadó melegében
és a furcsán dülöngélő falú szobák ölében

mindenütt az elmúlás áll súnyin lesben
és megbújik a várakozó-sötét csendben
az a vigyorgó-képű gyáva lidérc
aki minden élőt a születése óta kísért

de már örökké összetart a szeretet
és már mi sem vagyunk mások
túl vagyunk már minden reményen
túl minden vágyon… túl a Halálon…

 

…nem füzeteket, KÖNYVEKET gyártunk!

http://verselo.gportal.hu/

Imakérés

Múzsám, aki nyolc éve az életem párja; Budai Ernő, nagyon súlyos beteg. Minden Imát megköszönök érte, ezekben a nehéz napokban.

Budai Ernő Kismókus, Múzsa ; A. Kovács Attila Zoltán, debreceni költő Múzsája

blg

Levelek Entrópiából

Április óta megrendelhető, idén megjelent, ötödik önálló kötetem, a: Levelek Entrópiából.

Az eddig megjelent összes kötetem, és antológiám megtalálható; az Országos Levéltár, a Központi Statisztikai Hivatal, az Országos Széchényi Könyvtár, a Debreceni és Szegedi Egyetemi, és más könyvtárak katalógusaiban is.

A kötet 2650 ft + 1000 ft postaköltség áron megrendelhető a wordpressblogom@gmail.com email címen, a kötetek árának kiegyenlítése, előreutalással az OTP 11773384 – 25389779 számlaszámra történhet.

DSC03185DSC03190DSC03194DSC03192

borítóterv

Ez már az Atomkor

Mától megrendelhető, idén megjelent új kötetem, az: Ez már az Atomkor

A kötet megtalálható az Országos Széchényi Könyvtár, és a nagyobb Egyetemi Könyvtárak katalógusaiban is.

A kötet 2450 ft + 1000 ft postaköltség áron megrendelhető a wordpressblogom@gmail.com email címen, a kötetek árának kiegyenlítése, előreutalással az OTP 11773384 – 25389779 számlaszámra történhet.

DSC01039DSC01045

Léleksikoly

Mától megrendelhető, most megjelent új kötetem, a Léleksikoly.

A kötet megtalálható az Országos Széchényi Könyvtár, és a nagyobb Egyetemi Könyvtárak katalógusaiban is.

A kötet 2450 ft + 1000 ft postaköltség áron megrendelhető a wordpressblogom@gmail.com email címen, a kötetek árának kiegyenlítése, előreutalással az OTP 11773384 – 25389779 számlaszámra történhet.

DSC01038DSC01042DSC01043DSC01047

Mától megrendelhető ötödik ( második önálló ) kötetem. A fennmaradó három kötet; Antológia, amelyekben 18 oldalon jelentek meg verseim. ‘Cementszürkék a Hajnalok’ az idén megjelent könyvem címe. A wordpressblogom@gmail.com címen érhettek el. A kötet ára 2250 ft+ postaköltség.  ( Egy kötet esetén 3000 ft, két kötet vásárlásakor 5000 ft. ) Az ellenértéket előreutalással kérném a  bankszámlaszámomra : OTP 11773384-25389779

A kötet megtalálható az Országos Széchényi Könyvtár katalógusában is.

Az előző, tavalyi kötetem ( Együtt megyünk, Odaátra ) is megrendelhető, 1950 ft + postaköltség áron, előreutalással, személyre szólóan dedikálva. DSC00250DSC00252DSC00253DSC00254DSC00256DSC00258

%d blogger ezt kedveli: